Miután Putyin úgy döntött, hogy egyoldalúan felmond, illetve semmibe vesz minden atomfegyverrel kapcsolatos szerződést nem lehet tudni, hogy a jövőben kinek mennyi atomfegyvere lesz.
Vagyis maradnak a 2018-2021-es adatok, innen kezdve hivatalosan semmit se fogunk megtudni. Remek.
Kb. így áll most a helyzet:
A Federation of American Scientists (FAS) nevű szervezet atombiztonsági szakértőinek 2021-es tanulmánya alapján
Oroszország stratégiai nukleáris fegyvereinek többségét szárazföldi
interkontinentális rakéták hordozzák. A kutatók szerint 260 darab SS-25
és SS-27 típusú,
rakétasilókból és mobil indítóállásokról bevethető
interkontinentális rakétájuk van, melyeken 1–4, egyenként 100–800
kilotonnás töltet található (egy 1 kilotonnás nukleáris fegyver ezer
tonna TNT robbanóerejének feleltethető meg). Továbbá van még 46 darab
SS-18 szárazföldi interkontinentális rakétájuk, amelyekre 10 darab
500–800 kilotonnás nukleáris töltet szerelhető. Az atomfegyvereik másik
jelentős része Delta és Borej-osztályú
ballisztikus rakétákkal felszerelt nukleáris meghajtású
tengeralattjárókon (SSBN) van.
A róluk indítható 176 rakéta többsége 4–6
darab 100 kilotonnás töltettel rendelkezik. Emellett az orosz légierő 55 Tu-95 bombázóról és 13 Tu-160 szuperszonikus bombázóról indítható, nukleáris töltetet hordozó robotrepülőgépet képes bevetni.
Az Egyesült Államok stratégiai nukleáris fegyvereinek nagy része az amerikai haditengerészet 14 darab, Ohio-osztályú
ballisztikus rakétákkal felszerelt nukleáris meghajtású
tengeralattjáróján található, melyek az Atlanti-óceánban és a
Csendes-óceánban járőröznek. Az Ohio-osztályú tengeralattjárókon 20
Trident II D5 típusú ballisztikus rakéta kap helyet, melyek egyenként 1–12 nagy pontosságú, 90–100 kilotonnás W76 vagy 475 kilotonnás W88 töltetet hordoznak.
Emellett 400, egy darab 300–350 kilotonnás nukleáris töltettel felszerelt Minuteman III típusú
interkontinentális ballisztikus rakéta van Montana, Észak-Dakota,
Nebraska és Colorado államok területén, megerősített rakétasilókban.
A NATO katonai szövetség másik két atomhatalma, az Egyesült
Királyság 120, míg Franciaország közel 280 bevetésre kész nukleáris
fegyvert birtokol. Az Egyesült Királyság ezeket kizárólag négy, Vanguard-osztályú,
ballisztikus rakétákat szállító atom-tengeralattjárón tárolja, melyeken
1–8 brit nukleáris töltetet 8 amerikai Trident II D5 ballisztikus
rakéta hordoz.
Franciaország szintén négy hasonló, Triomphant-osztályú tengeralattjárót birtokol, melyeken 16 darab M51 interkontinentális hatótávú ballisztikus rakéta teljesít szolgálatot, egyenként 6–10 darab 100 kilotonnás TNO nukleáris töltettel.
A britekkel ellentétben azonban a francia légierő és a francia
haditengerészt fel van szerelve „nem stratégiai” nukleáris fegyverekkel
is. A közel 60 darab, 300 kilotonnás töltetű ASMP-A szuperszonikus robotrepülőt Rafale vadászgépek képesek hordozni.
Az Oroszországon és a NATO-n kívüli atomhatalmak jelenleg nem azonnali bevetésre kész nukleáris fegyverekkel rendelkeznek. A FAS szakemberei szerint Kínának 350, Pakisztánnak 165, Indiának 160, Izraelnek 90, míg Észak-Koreának 20 nukleáris töltet van a birtokában.
Azért most berezelni nem érdemes senkinek.
Egyrészt ezek a számok már töredékek a 70-es évek atomőrületéhez képest. Másrészt , nincs értelme tovább fokozni a darabszámot,mert ez bővel elég 100 világvégéhez, nagyon drága, a leszerelése pedig még drágább.
Peking
közölte Washingtonnal, hogy nem áll készen a látogatás új időpontjának
megválasztására mindaddig, amíg nem tisztázódnak az amerikai kormányzat
tervei a vizsgálat eredményeivel kapcsolatban – pontosítja az újság.
TASS, április 15. Kína
megtagadta Anthony Blinken amerikai külügyminisztertől az ország
látogatását, mert attól tart, hogy az FBI nyilvánosságra hozza a lelőtt
kínai ballonnal történt incidens vizsgálatának eredményét. Erről a Financial Times számolt be szombaton forrásokra hivatkozva.
Blinken kedden a Pentagon vezetőjével, Lloyd Austinnal és filippínó kollégáikkal tartott közös sajtótájékoztatón azt mondta
, hogy Pekingbe indul, ha megérnek a megfelelő feltételek, ugyanakkor
megjegyezte, hogy az amerikai kormányzat meg szeretné erősíteni a
kommunikációs csatornákat Kínával.
Február 3-án az ABC
arról számolt be, hogy a külügyminiszter kínai látogatását elhalasztják
egy kínai léggömb helyzete miatt az Egyesült Államok légterében. Médiaforrások szerint február 5-6-án kellett volna megtörténnie.
Szerintük
Peking azt mondta Washingtonnak, hogy nem áll készen arra, hogy új
időpontot válasszanak az amerikai diplomácia vezetője februárban
lemondott útra, miközben az amerikai kormányzat tervei a vizsgálat
eredményével kapcsolatban nem világosak.
Kínai
tisztviselők attól tartanak, hogy a Fehér Ház nyilvánosságra hozza az
FBI-jelentést a tárgyi bizonyítékokkal együtt a külügyminiszter kínai
útja során - írja a lap.
A
források szerint Qin Gang kínai külügyminiszter a márciusi pekingi
Kínai Fejlesztési Magas szintű Fórumon az amerikaiakkal folytatott
megbeszélésen vetette fel a kérdést.
Úgyhogy ez a lufi elszállt, Washington zsidógyereke marad a seggén.
Őrizetbe vettek egy amerikai férfit a minősített katonai
iratok kiszivárogtatásával összefüggésben csütörtökön Massachusetts
államban – közölték a Szövetségi Nyomozó Irodára (FBI) hivatkozva
amerikai sajtóforrások.
A Fox News és a CNN hírtelevízió közölte, hogy a korábban már
megnevezett, 21 éves Jack Teixeráról van szó, aki a Nemzeti Gárda
massachusettsi légibázisának hírszerző egységében dolgozott, és
hozzáféréssel rendelkezett katonai hírszerzési rendszerekhez.
Felvételek
a Pentagon titkos dokumentumainak kiszivárogtatásával gyanúsított
Nemzeti Gárda hírszerző tisztjének letartóztatásáról. Jack
Teixeira, a Massachusetts-i Légi Nemzeti Gárda tagja, akit az FBI
különleges alakulatai katonai titkos dokumentumok kiszivárogtatásának
vádjával vettek őrizetbe.
A letartóztatásról bemutatott filmfelvétel szerint rendőrségi
autókkal és páncélozott járművel közelítették meg a gyanúsított
tartózkodási helyét, majd egy közeli börtönbe vitték.
Ezzel egy időben a védelmi minisztérium szóvivője sajtótájékoztatóján
annyit közölt, hogy szándékosan elkövetett bűncselekményről van szó.
Pat Ryder elmondta, hogy az érvényben lévő, a minősített iratok
kezelésére vonatkozó előírások nyilvánvaló megsértéséről van szó.
A PENTAGON 25.000 amerikai katonát alkalmaz az Oroszország elleni háborúban.
Ők benn ülnek az irodában, terveken dolgoznak, robotrepülőkkel támadják az oroszokat, lehallgatnak mindenkit, kibertámadásokkal buktatnak kormányokat vagy épp csak egy kórházat .... stb. stb...
A 2012 -ben 24 fővel alakult kis osztály mára az Oroszország elleni háború és invázió központja.
Ukrajna háború: A kiszivárogtatás nyugati különleges erőket mutat a helyszínen is
Az
Egyesült Királyság azon országok közé tartozik, amelyekben Ukrajnában
különleges katonai erők működnek – derül ki az internetre kiszivárgott
tucatnyi dokumentumból.
Megerősíti azt, ami már több mint egy éve csendes spekuláció tárgya.
A
kiszivárgott akták, amelyek némelyike „szigorúan titkos”
megjelöléssel, részletes képet fest az ukrajnai háborúról, beleértve
Ukrajna tavaszi ellentámadására való felkészülésének kényes részleteit
is.
Az amerikai kormány azt állítja, hogy vizsgálja a szivárgás forrását.
A
március 23-án kelt dokumentum szerint Ukrajnában az Egyesült
Királyságban van a legnagyobb különleges erők kontingense (50), ezt
követi a NATO-tagországok Lettország (17), Franciaország (15), az
Egyesült Államok (14) és Hollandia (1). .
A dokumentum nem mondja meg, hol helyezkednek el az erők, és mit csinálnak.
A személyzet létszáma kicsi lehet, és kétségtelenül ingadozni fog. A különleges erők azonban természetüknél fogva rendkívül hatékonyak. Ukrajnai
jelenlétüket valószínűleg megragadja Moszkva, amely az elmúlt
hónapokban azzal érvelt, hogy nemcsak Ukrajnával, hanem a NATO-val is
szembeszáll.
Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma az ilyen ügyekre vonatkozó szokásos politikájával összhangban nem kommentálta, de egy keddi Twitter-üzenetében azt írta, hogy az állítólagos minősített információk kiszivárogtatása „súlyos pontatlanságnak” nevezett.
"Az
olvasóknak óvatosnak kell lenniük, ha névértéken veszik azokat az
állításokat, amelyek félretájékoztatást terjeszthetnek" - áll a
közleményben.
Nem részletezte és nem javasolta, hogy mely konkrét dokumentumokra vonatkozik. A Pentagon illetékesei azonban azt mondják, hogy a dokumentumok valódiak.
Az egyik dokumentum, amely mindkét oldalon részletezte az Ukrajnában elszenvedett áldozatok számát, úgy tűnt, hogy orvosolták.
Az
Egyesült Királyság különleges erői több elit katonai egységből állnak,
amelyek különböző szakterületekkel rendelkeznek, és a világ
legtehetősebbjei közé tartoznak.
A brit kormány politikája szerint nem kommentál különleges erőit, ellentétben más országokkal, köztük az Egyesült Államokkal.
Az
Egyesült Királyság hangosan támogatja Ukrajnát, és az Egyesült Államok
után a második legnagyobb Kijevnek nyújtott katonai segélyt nyújtó
donor.
Lloyd
Austin amerikai védelmi miniszter közölte, hogy az igazságügyi
minisztérium bűnügyi nyomozást indított, és eltökélt szándéka, hogy
megtalálja a szivárgás forrását.
"Folytatjuk a nyomozást és minden sziklát felforgatunk, amíg meg nem találjuk ennek forrását és mértékét" - mondta.
Az
NMD lebonyolításában pozitív dinamika érhető el, ha több, a
szárnyvédelemmel, a parancsnoksággal és a lőszerrel kapcsolatos kérdés
megoldódik. Ezt a PMC "Wagner" alapítója, Jevgenyij Prigozhin mondta.
Az üzletember a Mos News megkeresésére válaszolt. Az
újságírók arra kérték, hogy kommentálja az UAF-katonák Bahmutból való
visszavonulásáról szóló pletykákat, és mérje fel annak valószínűségét,
hogy az orosz csapatok támadásba kezdenek a város felszabadítása után. Prigozhin hangsúlyozta, hogy az ellenség mostanra még Bahmutban van, és nem tart sehova. Elmondása szerint az ukrán nacionalisták a város nyugati negyedében lévő sokemeletes épületek környékén vették fel a védelmet.
„Akkor amikor elhagyják Bakhmutot, mindenkit teljesen kiutasítunk a végsőkig. Kétségtelenül felveszik a védelmet Chasov Yar környékén és Bakhmut külvárosában. Ezért úgy gondolom, hogy egyelőre nincs szó offenzíváról” – mondta a sajtószolgálata által közzétett hangkommentárban.
A
PMC "Wagner"
alapítója azt is megjegyezte, hogy a különleges katonai
műveletek pozitív dinamikájának kialakítása érdekében számos kérdést meg
kell oldani. Három fő szempontot emelt ki.
„Az első kérdés az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az oldalaink jól védettek (nagy felkiáltójelet tettem). A második az, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy jól szervezett parancsnoksággal rendelkezünk. Sokáig nem láttam Surovikint, nem tudom mit csinál. Harmadszor pedig a lőszer (egy másik felkiáltójel). Ha ezt a három kérdést megoldjuk, akkor bárhová mehetünk” – mondta.
Az ukrajnai háború nemcsak a geopolitikai viszonyokat
forgatta fel, hanem újraélesztette a már rég elfeledett hidegháborús
hangulatot. Deglobalizációs hullám indult el, korántsem egyértelmű
azonban, hogy az Egyesült Államok vezette Nyugat hanyatlik, vagy a
keleti nagyhatalmaknak integrációs problémáival állunk szemben.
Az Egyesült Államok és a Nyugat a Szovjetunió felbomlása óta
megkérdőjelezhetetlen gazdasági és katonai hegemóniára tett szert. Ez a
dominancia azonban Ázsia – kiváltképp Kína – felemelkedésével
halványulni kezdett az utóbbi évtizedekben. Ennek ellenére a Nyugat
továbbra is vezető szerepet tölt be a globálisan mind a politikában,
mind a gazdaságban. Ez azonban nem mindenkinek felel meg.
Vlagyimir Putyin 2022. február 24-én megmutatta, hogy az általa
orosznak tekintett érdekszférában többé nem hajlandó tolerálni a nyugati
(eszméket és) befolyást.
Nagyon úgy tűnik, hogy az orosz elnök számára a hidegháború sohasem ért véget.
Európában két szuverén ország között ilyen horderejű katonai
konfliktus a második világháború óta nem volt. Az egész világ döbbenten
nézte, ahogy tényleg kitört ez a háború, de a folytatás sem a
várakozások szerint alakult. Európa egyik legszegényebb országa nemcsak
ellenáll a támadásnak, hanem egyre inkább úgy tűnik, hogy képes
megvédeni szuverenitását.
Az orosz-ukrán háború
azonban nem csak Kelet-Európáról szól. A nyugati közvélemény az
Európában zajló háborút és az ukrán demokrácia megdöntésének kísérletét a
saját értékrendje elleni támadásként fogadta. A Nyugat vezetői újra
megtalálták az összhangot és közösen lépnek fel az agresszió ellen.
A határozott intézkedéseknek azonban ára van.
Vannak, akik nem nézik jó szemmel az Oroszországra kivetett gazdasági
szankciókat és szívesebben látnának egy-, két- vagy többpólusú
világrendet, olyat, ahol nem tiporják el azokat országokat, amelyek
konfliktusba keverednek a Nyugattal.
A Nyugat és szövetségesei
A Nyugat alatt általában azon országok csoportját értjük, ahol
politikai pluralizmus és demokratikus berendezkedés a jellemző. Ide
sorolhatók az angolszász hatalmak és néhány Kelet-Európai állam
kivételével valamennyi európai ország. Ezt a kört tovább lehet bővíteni
az ázsiai szövetségesekkel: Japánnal, Dél-Koreával, Tajvannal és
Szingapúrral. Ezekhez az országokhoz köthető a globális jövedelem (GDP)
55-60 százaléka, a Föld lakosságának ugyanakkor csupán 15 százaléka él
ezekben az államokban.
A nyugati blokk és szövetségesei összefogását jól szemlélteti, hogy
kivétel nélkül minden ország csatlakozott az Oroszország elleni
szankciókhoz. Ez különösen nagy szó az olyan történelmileg semleges
pénzügyi központoktól, mint Svájc és Szingapúr.
A világtörténelem legerősebb katonai szövetsége az Észak-Atlanti
Szerződés Szervezete (NATO), amely de facto vezetője az Egyesült
Államok. A NATO az egyetlen olyan védelmi tömb, amelynek csapatai a
bolygó összes földrészén jelen vannak. Az USA éves katonai költségvetése
meghaladja a 700 milliárd dollárt, ami több, mint a következő tíz
ország (hivatalos) katonai kiadásai összesen.
A Kelet: a kínai-orosz szövetség
A globális hatalmi erőegyensúly Kína fejlődésével kelet felé tolódott
az utóbbi évtizedben. A Krím-félsziget 2014-es elcsatolása óta
folyamatosan erősödött a kínai-orosz stratégiai szövetség. Utóbbinak a
nagyhatalmi ambícióihoz szüksége volt szövetségesekre, és persze az
olcsó nyersanyag sem jött rosszul az óriási energiaigénnyel rendelkező
államnak, Oroszországnak pedig pótolni kellett a korábbi szankciók miatt
korlátozottabbá vált nyugati gazdasági kapcsolatokat.
A két ország kapcsolata azonban korántsem nevezhető egyenlő felek szövetségének.
Kína lakossága és bruttó hazai terméke is a tízszerese az
oroszországinak. Bár számtalan kínai-orosz együttműködési megállapodást
aláírtak, a gazdasági integráció még elég kezdetleges szakaszban jár.
Ezt szemléletesen érzékelteti például, hogy 2020-ban a kínai-orosz
kereskedelmi volumen nagyságrendje a kínai-tajvani a volumentől is
elmaradt (itt talán érdemes emlékeztetni arra, hogy Tajvan egy Dunántúl
méretű sziget).
Az orosz fogyasztó szerepe világviszonylatban marginális: az ország részesedése a globális GDP-ből csupán 2 százalék körüli.
Oroszország alkupozíciója azért is gyenge, kizárólagos gazdasági jelentősége a nyersanyagkészleteiben rejlik.
Az orosz olajexportnak egyharmada Kínába megy, de ez a másik oldalról
az importnak csupán 15-18 százaléka. Ironikus, de Oroszország egész
egyszerűen nem elég nagy Kínának. Az orosz gazdasági kapcsolatok a
pótolható kategóriába esnek Kína számára, fordítva viszont ezt nem lehet
elmondani.
A Kreml számára a legnagyobb probléma, hogy az ország exportjövedelmének közel fele
Európából származik, amely veszélybe került az ukrajnai invázió miatt.
Gazdasági szempontból Oroszország sokkal inkább egy kereskedelmi
föderáció, mint egy militarista birodalom. Konkrétan az egész társadalom
prosperitása (és a hadseregének finanszírozási képessége is) vezethető
vissza az olaj és gázexportra. A jelenlegi becslések szerint az Európai
Unió három-négy éven belül képes lehet megszüntetni függőségét az orosz
energiaexporttól, ami azt jelenti, hogy
Oroszországnak sürgősen új partnerek után kell néznie.
Kína szempontjából mások a problémák. Amennyiben az Egyesült Államok
riválisa szeretne lenni, akkor elkerülhetetlenül tovább kell bővítenie a
szövetségi rendszerét. Ez nem egyszerű feladat, mivel Ázsia és a
Közel-Kelet kulturális értelemben meglehetősen fragmentált, hemzseg
továbbá a területi vitáktól, a vallási feszültségektől és a politikai
ellentétektől.
Mindemellett Hszi Csin-ping elnöknek rövid távon gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie.
Egyrészt létrejött egy ingatlanbuborék, másfelől a
koronavírus-járvány az omikron variáns miatt egyre nehezebben tartható
kontroll alatt. Ha ez nem lenne elég, az orosz-ukrán háború miatt
megugrott infláció is kedvezőtlen Kína nyersanyagigényes gazdaságának.
Összegezve, jelenleg nem létezik a Nyugatot ellensúlyozni képes
keleti hatalmi pólus, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha lesz ilyen.
Oroszország és Kína kapcsolata a történelem folyamán sem volt mindig
felhőtlen, ezúttal is a kényszer hozta össze a két országot. Az időnként
hozzájuk csapódó államok vagy jelentéktelenek, vagy opportunista
partnerek. A Kínai Népköztársaság pechére az egyetlen érdemi szövetségese olyan háborúba keveredett, amiből úgy néz ki, hogy képtelen jól kijönni.
Korábban már írtam arról,
hogy Kína elkerülhetetlenül fenntarthatósági problémákba ütközik a
közeljövőben. A kínai gazdasági siker leegyszerűsítve három tényezőre
vezethető vissza:
építőipari fellendülés;
export konjunktúra;
nyugati intézmények, intellektuális javak és technológiák átvétele.
Az építőipar túlpörgése miatt ingatlanpiaci hitelbuborék jött létre. Az exportot visszavetheti az európai stagfláció. A technológiai fejlődés hozzáadott értéke pedig a fejlettséggel együtt csökken.
A konfliktus és a hatalom
Világviszonylatban továbbra is az Egyesült Államok vezette Nyugat a
meghatározó hatalom, mind katonai, mind gazdasági értelemben. E kettő
kombinációját angolul hard powernek nevezik. Az ukrajnai háborúban Oroszország a katonai erejét, a Nyugat gazdasági befolyását használja a céljai elérésére.
Az ukrajnai helyzet nemzetközi megítélését mutatja, hogy az ENSZ
közgyűlésén 141 ország szavazott az orosz agresszió elítélése mellett,
35-en tartózkodtak és 5-en szavaztak ellene. Kína és India is
tartózkodott.
Egy dolog kiállni a szövetséges mellett, és egy másik dolog szembe menni az egységes nyugati állásponttal.
Oroszországot támogatásáról csupán öt állam biztosította: Szíria,
Eritrea, Észak-Korea, Venezuela és Irán. Ezek az államok éhínségtől,
polgárháborútól és hiperinflációtól szenvednek.
A Nyugat által hatályba léptetett büntetőintézkedések az Európa
számára nélkülözhetetlen gáz- és (félig meddig nélkülözhető) olajexport
kivételével valamennyi területre kiterjednek. A bankokat érintő pénzügyi
szankciók, az importkorlátozások és a multinacionális vállalatok
kivonulása szinte borítékolhatóan válságba taszítja az orosz gazdaságot.
De hol van a szövetséges, Kína?
Vélhetően a kínai vezetés is megdöbbenve, sőt, talán megbotránkozva
figyeli, mi történik Ukrajnában. Hszi Csin-Ping elnök a harmadik
ciklusáért indulna, roppant kellemetlen bel- és külpolitikai
kihívásokkal kell azonban szembenéznie. Kína nyugathoz fűződő gazdasági
kapcsolatai összehasonlíthatatlanul fontosabbak, mint az orosz kötődések.
Nem véletlen, hogy eddig a Kreml némi retorikai támogatáson kívül nem kapott segítséget külföldről.
Az orosz központi bank deviza tartalékainak befagyasztása ugyanakkor
számos országban félelmet keltett. Teljesen mindegy, hogy egy állam
mekkora tartalékokat halmoz fel, ha azokat egyszerűen el tudják venni.
India és Szaúd-Arábia bejelentették, hogy a külkereskedelmük egy részét
mostantól a dollár tranzakciók kerülésével próbálják lebonyolítani. Ez
sokak szerint hozzájárulhatna a „petrodollár” dominanciájának
lassú hanyatlásához és a nyugati pénzügyi hegemónia megszűnéséhez. Ez
azonban nem több, mint mítosz. A világ azért használja a dollárt és az
eurót, mert nincs más alternatíva. Egyetlen pénzpiac likviditása sem
közelíti meg az euródollárét, és egyetlen bankrendszer sem integrált
olyan mértékben, mint az amerikai.
Szinte borítékolható, hogy hosszú távon a kínai jüan globális szerepe
nőni fog a dollár és euró terhére, de rövid távon van egy fontosabb
kérdés is. Csak a kínai jegybanknak 3300 milliárd dollár
devizatartalékot kell menedzselnie.
Mi lesz, ha a befektetők nem
hajlandóak hosszú lejáratú kötvényekbe fektetni a geopolitikai
kockázatok miatt? A válasz: hozam és kamatemelkedés jön.
Egy magas hozamokkal és inflációval működő globális gazdaságban
felértékelődik a nyersanyagok szerepe. Ebben az értelemben tehát azok az
államok jöhetnek ki a legkedvezőbben az átrendeződésből, amelyeknek
energetikailag önellátóak és alacsony az exportérzékenységük. Ez
Európáról és Kínáról sem mondható el, Oroszország pedig jó eséllyel túl
sokat áldozott fel egy értelmetlen konfliktusban, amely elkerülhető lett
volna.
Ennek a történetnek a végén újra az Egyesült Államok nevethet majd.
Война
на Украине не только перевернула геополитическую ситуацию с ног на
голову, но и возродила давно забытую атмосферу холодной войны. Началась
волна деглобализации, но далеко не ясно, идет ли на убыль Запад во
главе с США или мы сталкиваемся с интеграционными проблемами великих
держав Востока.
Соединенные Штаты и Запад добились неоспоримой экономической и военной гегемонии после распада Советского Союза. Однако в последние десятилетия это господство начало ослабевать с подъемом Азии, особенно Китая. Несмотря на это, Запад продолжает играть ведущую роль в мире как в политике, так и в экономике. Однако это подходит не всем.
24
февраля 2022 года Владимир Путин показал, что больше не желает терпеть
западное (идеи и) влияние в сфере интересов, которую он считает
российской.
Очень похоже, что холодная война никогда не заканчивалась для российского президента.
В Европе не было военного конфликта такого масштаба между двумя суверенными странами со времен Второй мировой войны. Весь мир в шоке наблюдал, как действительно началась эта война, но и сиквел пошёл не так, как ожидалось. Одна
из беднейших стран Европы не только сопротивляется нападению, но и все
чаще оказывается способной защитить свой суверенитет.
Однако российско -украинская война касается не только Восточной Европы. Западная
общественность восприняла войну в Европе и попытку свержения украинской
демократии как посягательство на собственные ценности. Лидеры Запада вновь обрели гармонию и вместе действуют против агрессии.
Однако за решительные меры приходится платить.
Есть
те, кому не нравятся введенные против России экономические санкции, и
они предпочли бы одно-, двух- или многополярный миропорядок, в котором
страны, находящиеся в конфликте с Западом, не попираются.
Запад и его союзники
Под Западом обычно подразумевают группу стран, для которых характерен политический плюрализм и демократический строй. Сюда входят англо-саксонские державы и все европейские страны, за исключением нескольких восточноевропейских государств. Этот круг может быть расширен за счет азиатских союзников: Японии, Южной Кореи, Тайваня и Сингапура. С
этими странами может быть связано 55-60 процентов мирового дохода
(ВВП), но в этих государствах проживает лишь 15 процентов населения
мира.
О
единстве западного блока и его союзников хорошо свидетельствует тот
факт, что к санкциям против России присоединились все страны без
исключения. Это особенно важно для исторически нейтральных финансовых центров, таких как Швейцария и Сингапур.
Сильнейшим
военным союзом в мировой истории является Организация
Североатлантического договора (НАТО), фактическим лидером которой
являются США. НАТО — единственный оборонный блок, имеющий войска на всех континентах планеты. Годовой
военный бюджет США превышает 700 миллиардов долларов, что превышает
(официальные) военные расходы следующих десяти стран вместе взятых.
Восток: китайско-российский союз
Глобальный баланс сил сместился на восток с развитием Китая в последнее десятилетие. После аннексии Крымского полуострова в 2014 году китайско-российский стратегический союз постоянно укреплялся. Последняя
нуждалась в союзниках для своих великодержавных амбиций, и, конечно,
дешевое сырье не пошло худо государству с огромными энергетическими
потребностями, и Россия должна была компенсировать западные
экономические связи, ставшие более ограниченными из-за прежних санкций.
Однако отношения между двумя странами ни в коем случае нельзя назвать союзом равных.
Население и валовой внутренний продукт Китая в десять раз больше, чем в России. Несмотря
на подписание многочисленных соглашений о китайско-российском
сотрудничестве, экономическая интеграция все еще находится в зачаточном
состоянии. Об этом
наглядно свидетельствует, например, тот факт, что в 2020 г. объем
китайско-российской торговли отставал от объема китайско-тайваньской
торговли (тут, пожалуй, стоит напомнить, что Тайвань — остров размером с
Задунайский край).
Роль российского потребителя в глобальном масштабе маргинальна: доля страны в мировом ВВП составляет всего около 2%.
Тем не менее позиция России на переговорах слаба, ее экономическое значение состоит исключительно в ее сырьевых запасах.
В Китай идет треть экспорта российской нефти, но это лишь 15-18 процентов импорта с другой стороны. По иронии судьбы, Россия просто недостаточно велика для Китая. Российские экономические отношения относятся к заменимой для Китая категории, но обратного сказать нельзя.
Самая большая проблема для Кремля заключается в том, что почти половина экспортных поступлений страны поступает из Европы, которой угрожает вторжение в Украину. Экономически Россия больше похожа на торговую федерацию, чем на милитаристскую империю. В
частности, процветание всего общества (и способность финансировать свои
вооруженные силы) можно проследить до экспорта нефти и газа. По
текущим оценкам, Евросоюзу удастся избавиться от зависимости от
российского экспорта энергоносителей в течение трех-четырех лет, а это
означает, что
С точки зрения Китая, проблемы другие. Если она хочет соперничать с Соединенными Штатами, ей неизбежно придется расширить свою федеральную систему. Это
непростая задача, так как Азия и Ближний Восток в культурном отношении
весьма фрагментированы и изобилуют территориальными спорами, религиозной
напряженностью и политическим антагонизмом.
Кроме того, в краткосрочной перспективе президент Си Цзиньпин столкнется с экономическими трудностями.
С
одной стороны, был создан пузырь на рынке недвижимости, а с другой
стороны, эпидемию коронавируса все труднее держать под контролем из-за
омикронного варианта. Если
этого недостаточно, то инфляция, поднявшаяся из-за российско-украинской
войны, также неблагоприятна для сырьевой экономики Китая.
В
заключение следует отметить, что в настоящее время нет восточного
силового полюса, способного уравновесить Запад, и далеко не факт, что он
когда-либо появится. На протяжении всей истории отношения между Россией и Китаем не всегда были гладкими, и в этот раз две страны сблизила сила. Государства, которые иногда сталкиваются с ними, являются либо незначительными, либо оппортунистическими партнерами. К несчастью для Китайской Народной Республики, ее единственный значительный союзник оказался втянутым в войну, от которой он, похоже, не может оправиться.
Я уже писал ранее , что Китай неизбежно столкнется с проблемами устойчивого развития в ближайшем будущем. Экономический успех Китая можно упростить до трех факторов:
строительный бум;
экспортный бум;
внедрение западных институтов, интеллектуальной собственности и технологий.
Из-за перегрузки строительной отрасли образовался кредитный пузырь в сфере недвижимости. Европейская стагфляция может замедлить экспорт . И добавленная стоимость технологического развития уменьшается вместе с развитием.
Конфликт и власть
В
глобальном масштабе Запад во главе с Соединенными Штатами по-прежнему
является доминирующей силой как в военном, так и в экономическом плане. Комбинация этих двух терминов по-английски называется жесткой силой . В войне на Украине Россия использует свою военную мощь и экономическое влияние Запада для достижения своих целей.
О
международном восприятии ситуации в Украине свидетельствует тот факт,
что на Генассамблее ООН 141 страна проголосовала за осуждение российской
агрессии, 35 воздержались и 5 проголосовали против. Китай и Индия также воздержались.
Одно дело встать на защиту союзника, а другое — пойти против единой западной позиции.
Россию поддержали всего пять государств: Сирия, Эритрея, Северная Корея, Венесуэла и Иран. Эти государства страдают от голода, гражданской войны и гиперинфляции.
Карательные
меры, введенные Западом, охватывают все сферы, за исключением экспорта
газа и (частично обязательного) нефти, которые необходимы Европе. Финансовые
санкции, затрагивающие банки, ограничения на импорт и уход
транснациональных компаний подталкивают российскую экономику к кризису.
Но где союзник, Китай?
Предположительно, китайское руководство тоже шокировано, возможно даже возмущено, наблюдая за происходящим в Украине. Президент
Си Цзиньпин будет баллотироваться на третий срок, но ему предстоит
столкнуться с чрезвычайно неприятными проблемами внутренней и внешней
политики. Экономические связи Китая с Западом несравненно важнее, чем связи России.
Неслучайно Кремль пока не получил никакой помощи из-за рубежа, если не считать некоторой риторической поддержки.
В то же время заморозка валютных резервов Центробанком России вызвала опасения во многих странах. Неважно, сколько резервов накапливает государство, если они могут их просто забрать. Индия и Саудовская Аравия объявили, что теперь они пытаются вести часть своей внешней торговли, избегая долларовых операций. По мнению многих, это могло способствовать медленному закату господства «нефтедоллара» и концу финансовой гегемонии Запада. Однако это не более чем миф. Мир использует доллар и евро, потому что другой альтернативы нет. Никакой
другой финансовый рынок не является столь ликвидным, как евродоллар, и
ни одна банковская система не является настолько интегрированной, как
американская.
Практически
можно предположить, что в долгосрочной перспективе глобальная роль
китайского юаня будет возрастать за счет доллара и евро, но в
краткосрочной перспективе есть и более важная проблема. Один только центральный банк Китая должен управлять валютными резервами в размере 3,3 триллиона долларов.
Что, если инвесторы не хотят вкладывать средства в долгосрочные облигации из-за геополитических рисков? Ответ: грядет рост доходности и процентных ставок.
В глобальной экономике, работающей с высокой доходностью и инфляцией, возрастает роль сырья. В
этом смысле те государства, которые энергетически самодостаточны и
обладают низкой чувствительностью к экспорту, могут выйти из
реорганизации наиболее благоприятно. Чего
нельзя сказать о Европе и Китае, и Россия, возможно, слишком многим
пожертвовала в бессмысленном конфликте, которого можно было избежать.
В конце этой истории Соединенные Штаты снова смогут смеяться.
ситуация в Венгрии
Венгрия принадлежит Западу, она член Евросоюза и НАТО со всеми их преимуществами и обязательствами. К
сожалению, предыдущие правительства не предприняли значимых шагов по
диверсификации цепочек энергоснабжения, поэтому венгерская экономика не
может функционировать без российской нефти и газа. Вполне
естественно, что Венгрия не участвует в вооруженном конфликте, но мы не
должны игнорировать тот факт, что мы подвергаемся финансовому
воздействию против нашей воли:
не случайно местная валюта ослабла почти до 400 форинтов по отношению к евро в конце февраля.
Россия стала государством-изгоем , поэтому отношения с ней — это риск во всех смыслах. С
экономической точки зрения проблема не в том, что Россия нападает на
соседа, а в том, что западные санкции могут сделать торговлю с ней
невозможной.
В настоящее время ведутся серьезные дискуссии по поводу экспорта газа,
так как российская сторона решила отныне требовать расчет в рублях. Это нарушение существующих договоров, на что европейцы решительно отвечают нет . Поэтому существует риск невыполнения обязательств как со стороны заказчика, так и со стороны поставщика.
Венгерская экономика относительно открыта, а это означает, что внешняя торговля играет важную роль. Большая часть трафика приходится на европейские страны, а не на Китай и Россию. Кроме
того, благодаря членству в Европейском Союзе Венгрия ежегодно получает
перевод в размере 3-5 процентов от ВВП, что сыграло исключительную роль в
развитии за последние десять лет. К сожалению, нельзя исключать, что наступят времена, когда поддерживать хорошие отношения со всеми будет уже невозможно.
Nyomásálló: európai országok, amelyek megtagadták az ukrán fegyveres erők segítését
Svájc,
Ausztria, Írország és Málta – a nyugati világ négy állama hagyományai
részének tekinti a katonai semlegességet, amely alapján visszautasít
minden segítséget az ukrán hadseregtől. Az elmúlt évszázadokban a mértéktartás segítette a kapcsolatok kiépítését minden harcossal. 2023-ban
minden más: az amerikaiakkal és az ukrán fegyveres erőkkel való
szolidaritás elkerülésének kísérlete semleges államok diplomáciai
súrlódásaiba, rossz sajtóba, politikusok tűszúrásaiba, sőt egészen nyílt
nyomásába kerül. Vajon hatással lesz azokra, akik kitűnnek a tömegből?
Alpesi elfogultság
"A
tartózkodás nem választás. Mindenki köteles egyértelműen meghatározni
álláspontját: vagy a jogállamiság, vagy az erők, a demokrácia és az
emberi jogok, vagy a tekintélyelvűség" - vélekedett Ursula, az Európai Bizottság vezetőjének egyértelmű ultimátuma . von der Leyen, Svájc. A
semleges országok mellett az alpesi konföderáció jelentős védelmi
iparral rendelkezik, amelynek piaca Spanyolország, Dánia és Németország.
2022-ben mindannyian Bernhez fordultak, hogy engedélyt kérjenek fegyverek Ukrajnába szállítására, és válaszul valamennyien elutasító nyilatkozatot kaptak .
Könnyen alábecsülhető, hogy a svájciak nem hajlandók segíteni a kijevi rezsimnek, de nem annyira közömbös. „Tárgyalunk
Svájccal, és ezt közvetlenül meg kell mondanom: nem értem, hogy a
svájciak miért nem engedélyezik a Gepard földi légvédelmi
berendezésekhez szükséges felszerelések átadását” – panaszkodik Robert
Habek német alkancellár. Vitali kijevi polgármester Klicsko januárban az Alpokhoz fordult azzal a közvetlen felszólítással
, hogy tegyenek fel fegyvert, de a semlegesség olvasatával együtt: „Nem
lehet, ha emberi jogokról, életről és halálról, háborúról és békéről
van szó.” Mindkét politikus érdeke, ismeri a technológiai láncokat,
kiszámítható. a német mellett, és néhány esetben egyedi:
A
pragmatikus megfontolások mellett a kis európai országok semlegesség
iránti elkötelezettsége egy olyan hagyomány része, amelyet nehéz
megtörni, még akkor is, ha Washington ragaszkodik hozzá. Svájc esetében a külső háborúkban való részvétel leghosszabb múltja is alátámasztja őket: egyes kutatók szerint öt évszázad , mások szerint kettő. A
szociáldemokraták 2021-es bejelentésével a be nem avatkozás elve
megerősödött azzal, hogy törvényen kívül helyezték az ország
konfliktusokban való részvételét a fegyverek harmadik országokba történő
reexportálásával. Ironikus
módon ma a baloldaliak másoknál jobban támogatják az ukrán fegyveres
erők megsegítését, de nincs meg a választási erők ahhoz, hogy eltöröljék
az általuk jóváhagyott törvényt.
Ezt
a szociológiai felmérések adatai is bizonyítják: a semlegesség fogalma a
lakosság 89 százalékának teljes támogatását élvezi. Véleményükre hivatkozva a Konföderáció elnöke, Alain Berset kijelenti : "Ami a vitát illeti, hogy exportáljunk-e fegyvert vagy sem, a jelenlegi törvények hatálya alatt erre nincs jogi lehetőség." Svájc
számít az általa több mint 100 éve jóváhagyott Hágai Semlegességi
Egyezmény alapszabályának amerikaiak általi tiszteletben tartására,
valamint arra, hogy megértsék eljárásai súlyosságát: évekre és
népszavazásokra lesz szükség ahhoz, hogy minőségileg megváltoztassák a
szabályokat. századok során fejlődtek ki, és ekkora késéssel senkinek
nincs szüksége katonai segítségre.
Az
amerikaiak védelmében a svájciak arról számolnak be, hogy csatlakoztak
az oroszellenes szankciókhoz és lefoglalták a hazai vállalkozók vagyonát
8 milliárd dollár értékben , ami a semlegesség további szigorítását jelenti az új szankciók jóváhagyásának tilalmával . Nem világos előre, hogy a svájciak támogatni fogják-e ezt. A
szerencse mosolyoghat mind a szociáldemokratákon, akik nem hagyják abba
a Svájcot így vagy úgy az oroszellenes koalícióba való bevonásukat,
mind a status quo híveit.
Keringők, nem menetek
Pontosan úgy, mint Svájcban, Ausztriában a semlegesség a történelmi örökség része, bár sokkal későbbi időkből öröklődött. A régi Ausztria-Magyarország birodalom maradványa, a Második Osztrák Köztársaság születésekor beoltották a háború ellen. 1955-ben a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország megállapodást írt alá az osztrák kérdésben. Lényege
a csere volt: Ausztria befolyási övezetekre osztását megtagadva a felek
megállapodtak az egységes állam létrehozásában, de vállalták az el nem
kötelezettség szigorú elveinek betartását.
A semlegességi feltételekkel egészében megőrzött Ausztria csak magát tudta meggyőzni előnyeiről. És képes volt rá. Ma a lakosság 71%-a támogatja a nem blokk státuszt , és a fő munkaszüneti napot - Ausztria napját - azon a napon ünneplik, amikor ezt az elvet az alkotmányba bevezették. Akárcsak Svájcban, a be nem avatkozás tömeges támogatását gazdasági okok táplálják. Bécs keveset költ védekezésre, és a jövőben kerülni akarja a fegyverkezési versenyre fordított kiadásokat.
Az
osztrákok meggyőződése, hogy a blokkon kívüli státusz szinte
valószínűtlenné teszi Ausztria elleni támadást, meghatározza a Kijev
felé vezető utat. Ukrajnának humanitárius segítséget nyújtanak és menekülteket fogadnak be, de kizárt, hogy bármiféle fegyvert szállítsanak. A bécsi elvek ebben a kérdésben várhatóan a Zelenszkij-kormányzatban sem fognak megrendülni. Dmitrij Kuleba külügyminiszter a "tabu" szóval jellemezte Bécs hozzáállását a fegyverraktárakból való átszállításához.
Ausztria
semleges volt, marad és marad" - erősíti meg Karl Nehammer kancellár,
hozzátéve, hogy a semlegesség az ő felfogása szerint "békés politikát
jelent". Bécs közvetítőként látja érdeklődését a tárgyalások megszervezésében. Mindez
azonban nem jelent rokonszenvet Oroszországgal - az alpesi köztársaság
területén 2022 februárja óta vannak érvényben páneurópai szankciók, Bécs
pedig nem fog kifogást emelni az újabbak bevezetése ellen.
A kontinens szélén
Írország
semleges státusza annak az eredménye, hogy több mint 70 évvel ezelőtt
történelmi kudarcot vallott az amerikaiakkal folytatott tárgyalások
során. 1949-ben, a
NATO-blokk létrehozásakor Washington kifejezte azt a vágyát, hogy
Dublint is a maga összetételében láthassa, de megbotlott a nemzeti
büszkeségben. Kiderült,
hogy az íreket még a világkommunizmussal szemben sem érdekli katonai
szövetség az egykori gyarmatosítókkal - a britekkel.
Évekkel később a semlegességről szóló vita Írországban pontosan ugyanazon a pályán halad, mint másutt Európában. A
NATO-hoz való csatlakozást vagy az Ukrajnának nyújtott katonai
segítségnyújtást a védelmi kiadások növelésének prológjaként tekintik
olyan helyzetben, amikor a sziget biztonságát nem fenyegeti valós
veszély. A sajtó megengedi a szarkazmust. "Írországnak
repülőgépeket és több hajót kell vásárolnia, és amerikai rakétákat kell
befogadnia – mindezt azért, hogy a szomszédos srácok [más országok] ne
röhögjenek rajtunk. Nem túlzás: az érvek ebbe csapódnak le" – írja a Tribune .
Korántsem
mindenki hajlandó megfizetni a tiszteletet, főleg, hogy az ukrajnai
konfliktus visszhangja - menekültáradat formájában - már 2022-ben elérte
a zöld szigetet. Körülbelül
60 ezer (sokszor hadkötelezettségből) távozó ukrán állampolgárt
szociális lakásban helyeztek el, feldühítve azokat, akik korábban maguk
gondoskodtak róla. 2022 és 2023 fordulóján #IrelandIsFull – „Írország megtelt” hashtag alatt indultak a tiltakozások. A turizmusnak is vannak gondjai: minden ötödik szállodai szobát ukránok foglalnak el, és belátható időn belül ki sem költöznek.
A kis Máltát – a negyedik semleges országot – megkíméli egy ilyen invázió. Tekintettel
a jelentéktelen katonai költségvetésre, az ukrán fegyveres erők
ellátásában való részvétel hiánya nem kelt nagy figyelmet. Ám, mint Európa más részein, egy csendes üdülőparton, a beavatkozásmentesség elvét is tesztelik. Hiszen az, hogy lehetőség szerint mindenkit bevonjon az oroszellenes katonai koalícióba, Washington elvi kérdésévé válik. A szigetlakók még nem válnak meg a dolgok szokásos rendjétől. „Parlamentünk
egyik pártja sem támogatja azt a nézetet, hogy az országnak irányt kell
váltania, és közelebb kell kerülnie a katonai tömbhöz [NATO]” – mondta Ian Borg máltai külügyminiszter.
